A K-vitamin az A-, D- és E-vitaminnal együtt a zsírban oldódó vitaminok csoportjába tartozik.

A K-vitamint 1929-ben Henrik Dam dán biokémikus fedezte fel, ami később Nobel-díjat hozott neki. A vitamin a K-vitamin nevet kapta, ahol a K a koagulációt jelenti, (németül és dánul: Koagulation), ami a vér fontos alvadási képessége és annak időtartama. Később kiderült, hogy a K-vitaminnak két fő típusa van: a filokinon (K1) és a menakinon (K2). Ezenkívül létezik a K-vitaminnak egy szintetikus változata, a menadion (K3), amelyet általában nem használnak étrend-kiegészítőkben.

A K2-vitamin az MK-4-től az MK-14-ig különböző formákban fordul elő. Az MK-10 és afelett azonban ritkán fordul elő. Az MK-szám a K-vitamin úgynevezett izoprén egységekből álló oldalláncának hosszára utal. Az étrend-kiegészítőkben általában csak az MK-7 és az MK-4 kerül felhasználásra.

Miért éppen a K2-vitamin MK-7?

Mivel a K2-vitamin MK-7 hosszabb ideig marad a szervezetben, mint a K1-vitamin és a K2-vitamin MK-4 is, az MK-7-es változatot hatékonyabbnak tartják. A K1 és a K2 MK-4 is gyorsan metabolizálódik és kiválasztódik a szervezetben, és csak kis mennyiségű K-vitamin van a májban, a lépben és a tüdőben.

K-vitamin és a csontok

A K2-vitamin különösen fontos a kálcium csontszövetünkbe történő hasznosulásában. Csontszövetünk folyamatosan lebomlik és felépül. Hogy a csontszövet lebontása vagy felépítése dominál-e a csontokban, az életkorunktól, az aktivitási szintünktől és a táplálkozásunktól függ. Különösen a K2-vitamin vesz részt a kálcium csontszövetbe történő szállításában. A csontképző sejteket oszteoblasztoknak nevezzük. Ezek a K-vitamin által aktivált oszteokalcin nevű fehérjét termelnek, így segítik a kálcium felvételét a vérből és az erekből és megkötését a csontszövetben, ezzel támogatva a csontok normális működését.

K-vitamin és véralvadás

A K-vitamin a bonyolult véralvadási folyamat szükséges tényezője is. A K-vitamin szükséges a protrombin és a különböző véralvadási faktorok, az úgynevezett VII., IX. és X. faktorok képződéséhez.

A K2-vitamin jó forrásai az étrendből

A K1-vitamin a növényekben, különösen az avokádóban, a brokkoliban, a káposztában, a spenótban és a zöldbabban található.

Az étrendben a K2-vitamin elsősorban állati eredetű élelmiszerekben, azaz a húsban, a májban, a tojásban, a tejtermékekben, de az erjesztett szójatermékekben, a sajtban és a savanyú káposztában is megtalálható.

Az állati eredetű élelmiszerekben a K2-vitamin tartalma túlnyomórészt MK-4, míg a baktériumok túlnyomórészt az MK-7 formát termelik.

K-vitamin és bélbaktériumok

A bél jóindulatú baktériumait tápláló gyümölcsök és zöldségek túlnyomórészt K1-vitamint tartalmaznak a K2-vitaminnal szemben.

Ezek a bélbaktériumok azonban termelnek egy kis K2-vitamint, bár ez a mennyiség nem elegendő a szervezet szükségleteinek fedezésére. A rostban gazdag étrend jótékonyan hat a szervezet jóindulatú baktériumaira.